2018. július 17., kedd

A tűz földje 2.


Terre de Feu-ben hirtelen megváltozott valami. Még a legszemfülesebb megfigyelő sem tudta volna megmondani, mi volt az, de még a vak is észrevehette, hogy valami más lett. Talán a tűzliliomokat kicsit máshogy lengette a szél, a fasoron átszűrődő fény mintha melegebb, simogatóbb lett volna, a lemenő nap által narancsra festett égen megálltak egy pillanatra a felhők. De ez is csak egy érzés volt, egy kósza gondolat, ami már a felbukkanása pillanatában megkérdőjeleződik. 

2018. július 16., hétfő

A tűz földje 1.


Sinistre unatkozott. Elmondhatatlanul, leírhatatlanul vágyott rá, hogy csináljon végre valami izgalmasat, vagy bármit, ami elűzné ezt a komor egyhangúságot. Vágyakozva nézett a falba süllyesztett polcon sorakozó játékok garmadájára, legféltettebb kincseire, és nagyot sóhajtott. Újból emlékeztetnie kellett magát, miért nem nyúlt hozzájuk immár évek, talán évtizedek óta, amit ő örökkévalóságnak érzett. 

2018. július 10., kedd

Kauzalitás: 6. fejezet


Seth nyöszörögve fúrta az arcát a párnába. Nem akarta elhinni, hogy bárhol, bármikor képes volt elaludni, ez volt a kedvenc tevékenysége, szinte a hobbija, és mégsem akart rátalálni az álom. Túlságosan izgatott volt, a szíve túl gyorsan lüktetett a mellkasában, bármennyire is ügyelt a lassú légzésre, nem akart elcsitulni. Próbálta a bárányszámolást meg minden vackot, ami csak eszébe jutott, altatódalt dúdolt magának, mit sem számított. A vérét felpezsdítette az ábránd, amitől nem tudott szabadulni, hogy Samanthával ketten nekivágnak a sivatagnak, megmentik a világot, aztán egy tucatnyi unokával öregszenek meg valahol vidéken. 

2018. július 3., kedd

A háromszólamú csend

Nos, egyszer azt hallottam, hogy a jó író szeret kísérletezni. Én nem tudom, jó író vagyok-e, valószínűleg nem, de kísérletezni nem csak a laborban imádok. Úgyhogy most ennek az eredményét szeretném megmutatni nektek, életem első valódi fanfiction próbálkozása.

Szóval az alapját Patrick Rothfuss: A királygyilkos krónikája című trilógiája szolgáltatta, aminek naaagyon várom a harmadik részét! És ha már várni kell rá, megpróbálkoztam én valami folytatásfélével. De azt hiszem, az én ff karrierem ennyiben ki is merül.


Csend honolt a Jelkő fogadóban, és ez a csend három szólamból épült fel. 

2018. június 26., kedd

Kauzalitás: 5. fejezet



Oliver minden egyes kérdésnél úgy érezte, egy kis része meghal. Sárközi csupa olyan dologról kérdezte, ami fájó emlékeket, ürességet és bizonytalanságot hagyott a mellkasában.

– Még kiskorú vagy, igaz? Hol vannak a szüleid? Tudod a számukat? Hol laksz? – záporoztak a kérdések, Oliver viszont csak makacsul összeszorította a száját. Kezdett hozzászokni a betegség és a dohány bűzéhez, és ahogy a gyomra megnyugodott, rájött, hogy elképesztően éhes volt. Mióta az apjával beszálltak a Hondába, azóta egy falatot sem evett. Nagyon remélte, hogy nem fog túl hangosan korogni a gyomra, nem akart a pszichológus kezébe adni semmit, amivel az lekenyerezhette, hogy válaszokat kapjon tőle.