2018. június 22., péntek

Selyemfiú: 8. fejezet






– Anya, mit csinál a bácsi az ablak alatt? – kérdeztem értetlenül, ahogy beléptem a szobánkba. A borzalmas hangzavar még zárt ablakon keresztül is az elviselhetőség határát súrolta. A férfit jó tüdővel, de annál rosszabb hanggal áldotta meg a jó Isten.

– Szerenádot ad – lépett mellém, ahogy az ablaküvegre tapasztottam az arcom, hátha úgy lelátok a Vörös rózsa melletti keskeny utcába, ahonnan a ricsaj hallatszott, de csak a szemben levő ház függönnyel elfedett ablakai kacsintottak rám vissza. 



2018. június 19., kedd

Az én hősöm 1.

Sziasztok!

Az én hősöm sorozat történetes blogok íróiról és azok főhőseiről fog szólni. Miért? Mert sok olyan embert ismerek, akik nem mozognak ilyen körökben, amiből kifolyóan olyan feltételezésekkel élnek, hogy az író mindig magáról ír. Mennyire igaz ez? Ezt hivatott boncolgatni a bejegyzéssorozat, aminek részeiben mindig más írókkal fogok elbeszélgetni a témáról.

A másik célom, hogy egy kicsit segítsem a kezdő írókat. Nem vagyok Krőzus, így nem nyithatok kiadót az általam tehetségesnek vélt szerzőknek, több ezres megtekintésű bloggal se rendelkezek, szóval ennyi az, amit én tenni tudok értük, hogy kicsit megtalálják a közönségüket.

A kérdéseim első elszenvedő alanya pedig nem más, mint Lysa Milner, több más történet mellett a World Domination Game szerzője.



2018. június 15., péntek

Selyemfiú: 7. fejezet

Ismét kis fejezet előtti pofázás, elnézést érte :) Akit zavar, ugorja át, úgyis csak hablatyolok.
Szóval emlékeztek még a papos történetre? Bizony, a múltbeli részek se teljesen randomok, akinek van egy kis sütnivalója, az majd össze tudja rakni, melyik kirakósdarabka melyik után következik ;)





– Azért gondolja végig. Szerintem a test ajándék. És nem kiélvezni olyan, mint elutasítani egy ajándékot. Akkor, ha megbocsájtanak nekem… - vetettem még egy utolsó mosolyt a papra, majd felmentem az emeletre.

Már nagy vonalakban tudtam, miről volt szó: egy halott vendég és egy gyilkos feleség, de még mindig furdalt a kíváncsiság, úgyhogy a lépcső tetején megtorpantam. Érdekeltek a történet részletei, például hogy az örömlányok közül mégis ki csavarta el a férfi fejét, vagy a feleség hogyan végzett vele. Arról nem is beszélve, hogy fúrta az oldalam a kíváncsiság, én is szóba kerülök-e még köztük.


2018. június 12., kedd

Kauzalitás: 4. fejezet



– Ne ugráljon túlságosan, tata, mert még idő előtt a temetőben találja magát – vakkantotta Seth a távirányító után nyulkáló öregemberre. Már látta a ráncos arcon, hogy a férfi méltatlankodó replikázásba fog kezdeni arról, hány háborút járt meg fiatalkorában, vénségére mégis ilyen méltatlanul bánnak vele. Seth a vitát megelőzve csak legyintett, és inkább hangot adott a tévére.

Mikor sejtetted először, hogy nem akárki, hanem maga a híres író, Edgar Allan Poe a megszállód? – billentette oldalra a fejét színpadiasan a riporter. Seth el sem tudta volna dönteni, hogy a bájgúnár mandzsettái, a fogai vagy az egója ragyogott annyira, hogy szinte kisütötte a kamerát.

2018. június 8., péntek

Selyemfiú: 6. fejezet



– El fognak jönni? – kérdeztem már vagy századjára az este folyamán, ahogy a tömegen át a Madame mellé sodródtam. Egészen elképesztő volt, ahogy tette a dolgát, valahogy mindig vissza tudott vonulni az olyan sarkokba, ahova senki nem pillantott, de ahonnan ő maga mindent látott. És valahányszor a közbeavatkozására volt szükség, mindig egy pillanat alatt ott termett, legyen szó akár egy túl gyakran a pohár aljára néző vendég eltávolításáról, vagy valakiről, aki fizetség nélkül próbálta suttyomban megízlelni az áruját. A praktikáit kiismerve viszont pontosan tudtam, melyik sarkokban kell keresnem őt.

– Az elmúlt tíz perc folyamán sem váltam jóssá, fiú – rezzent meg a szája sarka. A Madame mosolya ritkább esemény volt, mint az éjszakai égbolton tovasuhanó hullócsillagok, de naiv izgatottságomra még ő sem volt képes máshogy reagálni.