2018. június 3., vasárnap

Írók hét fő bűne

Sziasztok!

Daremo visszaküldte nekem ezt a kihívást, ami meglepett (a célozgatása ellenére is) de nagyon köszönöm neki! Nehéz volt elkezdeni, de aztán a szokásos mazo énem beindult, hogy szépen besározzon, szóval utána könnyebb lett mindenféle hülyeségem bevallani. Szóval lássuk, mik is azok!

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!



Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Képtalálat a következőre: „demon  guy anime”

Válaszaim:

1. Kevélység

A Földi pokol az, ami nagyon élesen megmaradt bennem, de hát bevallom, sok ilyen eset volt. Lelkileg elég labilis alkat vagyok,  főleg így vizsgaidőszakban, úgyhogy előfordult már, hogy töröltem dolgokat amiatt, mert valakinek nem tetszett...

Na de Földi pokol esete. Imádtam a történetet, és még mindig imádom, de már tudom, hogy nem én leszek az, aki ezt képes lesz normálisan megírni. De mivel akkor szerettem, vettem a bátorságot, és megmutattam szüleimnek. Akik rögtön kifogásolták is benne, hogy a narrációm túl közeli az egyik karakterhez. Egy professzorról van szó, ő volt az egyik nézőpontkarakterem, és nem tetszett nekik, hogy a keresztnevén hivatkozok rá végig, mert szerintük az XY professzor jobb lenne.

Én meg azt mondtam, fityfenét.

És valójában makacsság, de a mai napig azt gondolom, hogy ha az egyik nézőpontkarakterünk, de közeli a narráció, akkor felesleges a hivatalos megszólítás, mert csak eltávolítja a karaktert.

2. Kapzsiság

Nincs ilyen. Én örülök, ha valaki, bárki olvassa őket egyáltalán.

Persze, kitartóan pályázgatok, de azt sem a pénz miatt, inkább egy visszajelzés lenne magamnak, hogy végre sikerült megugranom ezt a szintet. Plusz úgy gondolom, egy szerkesztésből sokat lehet tanulni, akkor is, ha egy író első kiadott regénye még nem tökéletes, de akkor már úton lennék ahhoz, hogy azzá az íróvá váljak, aki lenni szeretnék.

3. Bujaság

Hű... Ilyenkor imádom a kérdéseim :'D

Már életem első novellája is egy öngyilkos csajról szólt. És igazából a mai napig a novelláim fele öngyilkos csajokról szól, nem véletlen, hogy nem szoktam dicsekedni velük :D

Szóval igen, és amúgy is kábé minden történetemben ott van a halál... Igazán részletesen először talán három éve írtam meg egy véres jelenetet egy novellában, amivel egy díjat is nyertem. Erotikus történetet pedig életemben először Lysával írtam, és immár két éve ontjuk amúgy magunkból azóta is a közös történeteket.

4. Irigység

Persze, hogy volt, van is, többszörösen is... hát, ez van.

Amiket látok, hogy blogregényírók tipikusan elkövetnek, és nem szeretem és az ilyet nem is szívesen olvasom, az a túlírás. Nem kell a végletekig részletesen leírni, ahogy valaki tusol vagy kipakol a kocsiból, egy mondattal el lehet intézni, mindenki tudja, hogy megy ez, el tudja képzelni. Közben meg sok olyan dologra nem térnek ki, ami nem nyilvánvaló, hiányzanak a személyek, a helyek leírásai (és nem, az én szememben a képek nem pótolják a leírásokat).

5. Falánkság

Volt, többször is, most is ez van, pedig még sose lett jó vége. De ahogy mondani szokás, nem követem el kétszer ugyanazt a hibát, inkább úgy ötször-hatszor, hogy biztos legyek benne, nem működik a dolog.

Legutóbb az volt, hogy a Selyemfiú folytatását, a Fattyút írtam a Kicsoda Survy?-vel párhuzamosan. A vége az lett, hogy mindkettő félbe maradt, de nem a kitartás hiánya miatt... hanem mert most sokat írok, remélhetőleg sokat tanulok, és jobban látom a nem olyan régi munkáimon is, hogy mi a hibájuk. És néha úgy gondolom, hogy túl sok energia lenne ezeket korrigálni, egyszerűbb kezdeni valami újat, amiben már a kezdetektől alkalmazom az újonnan tanultakat.

6. Harag

Még senkinél nem olvastam igenló választ erre a kérdésre, úgyhogy kilógok a sorból... de én igenis csinálok ilyet :D Sőt, még írópalántával is csináltam, és utána reménykedtem, hogy olvasta, és vette is a célzást.

7. Lustaság

Most mondhatnám, hogy nekem nincs félbehagyott történetem, csak olyan, ami szünetel, és egyszer mindet be fogok fejezni...

De a Kicsoda Survy? És nem magam miatt, hanem mert tudom, hogy sokan szerették, és még mindig szarul érzem magam, amiért abbahagytam a sok biztatás ellenére. Mégsem éreztem jónak. Tehát igazából nem is lustaság... hanem maximalizmus inkább. Még olyan szempontból se lustaság, hogy "akkor írd át", mert a Kauzalitás alapötlete lett ugyanaz, és szerintem sokkal jobban működik az egész egy jobban kibontott, kifejtett háttérvilágban, mint misztikus krimiként. Ami miatt gondolom, ezek ellenére is mégis jelentősen lemorzsolódott az olvasórétege, az az, hogy egy világvégés történetbe nem fér meg az a humoros írásmód, ami krimiként még igen.

A másik, amit bánok, az Az átkozott meséje, mert írótársamnak az a kedvenc története, ami az én szememben többet ér annál, hogy százan meg a másikat szeretik. De azt négy éve kezdtem el, négy éve abba is hagytam... és akkoriban még nem írtam vázlatot, szóval elképzelésem sincs már, hogyan akarhattam befejezni.


A kihívottjaim pedig...

Criszi: aki remélem, a nyáron sokkal aktívabb lesz, mint az elmúlt évben volt :)

Lexi: annak örömére, hogy blogot nyitott, ami még nem árasztott el bulshit kihívásokkal

Eliza: aki olyan gyorsan hozza a cikkeket, hogy azt nem is bírom már követni (és remélem, marad időd az írásra is mellette, vagy morci leszek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérdés, óhaj, sóhaj?
Ha nincs, csak írd meg a véleményed!